Reggel a legjobb barátaimmal mentem suliba.Matekkel kezdtünk,ezért hamarabb mentünk be,mert Bence meg nem írta meg a röpit ami pénteken volt,hisz utazott el a szüleivel.
Délután Kriszti rajzra Bence pedig a nagymamájához ment,így Márkkal mentem haza.Még korán volt és Márk úgy gondolta,hogy be kellene menjünk a parkba. Sétáltunk egy kicsit,ettünk vattacukrot:tökéletes délután. Igen,gondoltam én. Persze Márknak más ötlete támadt. Miért nem mennénk be a Rémek Hazába? Én pedig az a félős alkat vagyok,aki este nem néz be a tükörbe és még reggel sem néz horror filmeket.
-Muszály bemennünk?
-Mi van Kata,félsz?-kérdezte mosolyogva.
-Dehogy,csak...kezd esteledni...tudod-motyogtam én.Azért nem akarom,hogy mindenki tudja milyen félős vagyok.-Rendben,menjünk.
Ahogy bementünk egy ,,gyönyörű" vámpír fogadott minket.Gondoltam már,hogy kimegyek,de azért nem élhetek ezzel a félelemmel örökre.Márk biztatóan nézett rám.Nagy levegőt vettem és tovább léptem.A ház további részében szellemek,zombik és denevérek fogadtak minket.Már örvendtem is,hogy legyőztem a félelmemet amíg el nem jutottunk a halott menyasszonyos részig.Ekkor megállt a vér az ereimben.Mozdulni sem tudtam.
Most történt az,ami teljesen megváltoztatott...Márk magához húzott,az érintése elöntött melegséggel,éreztem,ahogy kipirulok.Márk hozzám szólt:
-Itt leszek,mindig itt leszek...
És akkor jöttem rá...hogy...SZERETEM...
Másra nem tudtam gondolni.Egész este csak az ő szavai jártak a fejemben.Senkinek sem mondhattam el,hogy mi történik velem.
Anyu teljesen félreértette volna,biztos azt mondaná,hogy tökéletesek vagyunk együtt,pedig nem is járunk.
Krisztinek nem mondhattam el,mert olyan rég óta barátok vagyunk így négyen,és ezt nem akarom elrontani.
Apunak meg Petinek pedig...pff...ők fiúk.
Remélem tetszett és sajnálom,hogy csak most jöhet az első rész,igazából nem tudtam,hogyan fogalmazhatnám meg,hát azért meglett. Xoxo ly
Bye!!!:*
