2.resz. Egy halalian szomoru nap.

     Az ejjel alig tudtam aludni.Mind azon jart az eszem,hogy mi keppen estem bele Markba.Reggelre valahogy sikerult elfelejtenem ezt.Meg lett volna ket alvasi oram,mert hat ora volt es kilenctol kezdtunk.Altalaban nyolckor kezdunk,de a torci tanar nem tudott bejonni ma.
    Eppen hunytam be a szemeim,mikor sms-t kaptam Krisztitol.Ez volt leirva:,,Surgosen gyertek at Bencehez! Nagyon durva a helyzet :'( :'( :'( :'( ''   Ezt kuldte nekem es Marknak.Nagyon megijedtem,hisz nem szokott o csak igy irni hajnali hat orakor.Amugy o pont Bence mellet lakik,igy o hamar megtudja,hogy mi van vele.
     Gyorsan felkaptam egy polot es egy farmert es halhatatlanul kileptem a hazbol.Az uton nem nagyon jartak emberek,de akik epp ott mentek el furcsan neztek ram.Gondolom azert,mert inkabb szaladva,mint lepve mentem.Markkal egyszerre ertunk Bencehez.Tudtam,hogy ezt most nem illik,de azert vegig neztem Markon es elmosolyodtam annelkul,hogy o latna.
     Mely levegot vettem es Mark utan beleptem a hazba.Ott volt Bence aki nagyon is sirt,de nala meg erosebben Kriszti zokogott (szokasa elerzekenyulni).Mellette ultek a nagyszulei is akik bar 50 km-re laknak innen,megis itt voltak.Furcsanak tunt,hogy a szulei nem voltak ott.Soha sem hagyjak egyedul Bencet.
     Helyet foglaltam Kriszti mellett es vartam,hogy valaki mondjon valamit.Bence letorulte a konnyeit aztan rekedt hangon megszolalt:
     -A sz...sz...a szul...a szuleim...m...m..m...meg ha...haltak.-aztam megint sirva fakadt.A konnyeim egymas utan kezdtek hullani.A szulei olyan jo emberek voltak.
     -Micsoda?Jo vicc,de most mondjad,miert hivtal ide?-kerdezte Mark,de a hangjaban erzodott a bizonytalansag.
     -Semmi vicc.-szolalt meg Bence nagypapaja-Az ejjel szen-monoxid kerult a hazba a kemenytol.Nekik nem sikerult az ablakig erniuk...Szerencsere Bence hamar kiszaladt az erkelyre es felhivta a mentoket...
      Ekkor Mark is,akarmilyen eros kinezete is volt,elkezdett sirni.
      Iskolaba csak kellett mennunk,illetve Bence nem,csak mi harman.Egesz uton senki se szolalt meg.Egyikunk se tudta,hogy mit mondjon
       Fizika orank volt.Pont ez kellett nekunk:az iskola legrosszab tanarjaval orat tartanunk egy ilyen napon.Gergely,a fizika tanar,elkezdte a hianyzasokat irni.Eljutott a H-ig
       -Horvath?
       -Nincs.-szolalt meg valaki hatulrol
       -Igazolatlan.-jelentette be Gergely(ez a csaladneve amugy)
       -Nem irhat neki hianyzast,tanar ur.-mondta Mark
       -Miert is nem.Majd hoz hianyzasi igazolvanyt a szuleitol es kihuzodik.-Ekkor Kriszti megint elkezdett zokogni.-Mi lel Domokos?Miert bogsz?
        -Mehert Behence nehem hozhat mahar igahazoholvahanyt a szuhuleitohol.
        -Mi van,mar elhasznalta az egeszet?-mondta hidegen.
        -Tanar ur,most komolyan,a szulei meghaltak.-mondta el vegre Mark.
Gergely ekkor levette a szemuveget es megdorzsolte a homlokat.
        -Jol van gyerekek.Nem irok be semmit...Ohmmm folytassuk a lecket.-eletemben most lattam eloszor igy elerzekenyulni.
        Ugy latszik,hogy Gergely szolt a tobbi tanarnak is,mert amikor orara jottek,mar tudtak a tortenteket.Ezert eleg lazas nap volt a tanulas szempontjabol.A tobbiek orultek viszont mi csak ultunk szotlanul.
        Delutan haza mentem,zuhanyoztam es elkezdtem olvasni,ez altalaban megnyugtat.Mikor anyu haza jott feljott a szobamba es megolelt.Felhivtam ot mar reggel,hogy mi tortent es,hogy ma nem tudok jonni segiteni a muhelybe(fontos embereknek varronoje).Termeszetesen egyet ertett velem es ajanlotta,hogy ne gondoljak erre.Peti is probalt felviditani.Mind mondta a szokasos vicceit amin altalaban en is nevettem,de ma egyszeruen nem volt kedvem.Kesobb beszeltem Krisztivel.Nem csak en voltam igy egesz nap.Aztan Mark irt sms-t,hogy jol vagyok-e.Ettol egy kicsit jobban ereztem magam,viszont a szomoruszag hamar visszatert..Valaszoltam,hogy igen,de mind a ketten tudtuk,hogy ez nem igaz.Nem ertem,hogy o honnan tudja ilyen jol eldugni amit erez?Megis tudom,hogy szomoru.Egyebkent nem feleselt volna Gergelynek.
       Ugy fekudtem le,hogy elkepzeltem,hogy az egsz nap csak egy alom volt.




      Remelem tetszett.Tudom,hogy elegge szomoru,de kellet valami meghato.Sajnalom,hogy nincsenek ekezetek da a laptopomrol nem tudom kirakni.Hagyjatok kommentbe a velemenyeteket.Pusziiii!
P.S.:megjelent a ,,Szereplok'' oldal. ly.byeeee

1.rész:Egy nap ami megváltoztatott

1.rész:Egy nap ami megváltoztatott

      Reggel a legjobb barátaimmal mentem suliba.Matekkel kezdtünk,ezért hamarabb mentünk be,mert  Bence meg nem írta meg a röpit ami pénteken volt,hisz utazott el a szüleivel.

      Délután Kriszti rajzra Bence pedig a nagymamájához ment,így Márkkal mentem haza.Még korán volt és Márk úgy gondolta,hogy be kellene menjünk a parkba. Sétáltunk egy kicsit,ettünk vattacukrot:tökéletes délután. Igen,gondoltam én. Persze Márknak más ötlete támadt. Miért nem mennénk be a Rémek Hazába? Én pedig az a félős alkat vagyok,aki este nem néz be a tükörbe és még reggel sem néz horror filmeket.

    -Muszály bemennünk?

    -Mi van Kata,félsz?-kérdezte mosolyogva.

    -Dehogy,csak...kezd esteledni...tudod-motyogtam én.Azért nem akarom,hogy mindenki tudja milyen félős vagyok.-Rendben,menjünk.

     Ahogy bementünk egy ,,gyönyörű" vámpír fogadott minket.Gondoltam már,hogy kimegyek,de azért nem élhetek ezzel a félelemmel örökre.Márk biztatóan nézett rám.Nagy levegőt vettem és tovább léptem.A ház további részében szellemek,zombik és denevérek fogadtak minket.Már örvendtem is,hogy legyőztem a félelmemet amíg el nem jutottunk a halott menyasszonyos részig.Ekkor megállt a vér az ereimben.Mozdulni sem tudtam.

     Most történt az,ami teljesen megváltoztatott...Márk magához húzott,az érintése elöntött melegséggel,éreztem,ahogy kipirulok.Márk hozzám szólt:

    -Itt leszek,mindig itt leszek...

És akkor jöttem rá...hogy...SZERETEM...

Másra nem tudtam gondolni.Egész este csak az ő szavai jártak a fejemben.Senkinek sem mondhattam el,hogy mi történik velem.

      Anyu teljesen félreértette volna,biztos azt mondaná,hogy tökéletesek vagyunk együtt,pedig nem is járunk.

      Krisztinek nem mondhattam el,mert olyan rég óta barátok vagyunk így négyen,és ezt nem akarom elrontani.

      Apunak meg Petinek pedig...pff...ők fiúk.

  Remélem tetszett és sajnálom,hogy csak most jöhet az első rész,igazából nem tudtam,hogyan fogalmazhatnám meg,hát azért meglett. Xoxo ly

        Bye!!!:*